Úgy döntöttünk a haverjaimmal, hogy ellátogatunk a híres Pezsgő- és borfesztiválra. Végre egy csajmentes buli, ahol levezethetjük a munkahelyi stresszt. A haverjaimmal egy cégnél dolgozunk, ráadásul mindannyian ugyanarra az egyetemre jártunk, és jogász diplomát szereztünk. Munka után terveztük az indulást, így láttam, amint mindenki igyekszik minél előbb befejezni a munkát. Hmm… ez már valami! Úgy tűnik, hogy nagyon akarnak menni. Azonban hirtelen eleredt az eső, és nagy vihar zúdult le. Azt hittük, hogy leszakad az ég. A fesztivált pedig nagy bánatunkra lemondták. Nagyon csalódottak voltunk, mivel eddig minden évbe elmentünk és eddig nagyon jól éreztük magunkat mindig! Hát ez van.

Végül vigaszként munka után elmentünk a legközelebbi kocsmába legurítani egy sört. A nagy sietségbe, amint leparkoltunk a kocsma előtt és igyekeztünk be a kocsmába, hogy lehetőleg ne ázzunk meg, Robi haverom rémülten kiáltott fel:

• A fenébe!
• Mi történt? – fordultunk egyszerre hátra.
• Leszakadt a táskám füle, leesett, és most mindenem vizes lett. – mutatott maga elé.

Segítettünk neki összeszedni a cuccait, majd besiettünk a kocsmába. Kikértük a szokásos söradagjainkat, majd leültünk beszélgetni.

• Hát, Robi! Ez már kuka! – mutattam a táskájára.
• Konkrétan levált róla a bőr! – mondta az egyik haverunk.
• Haver, venned kell újat!
• Haj, de hol találok ilyen jót, mint ez volt? Nagyon szerettem!
• Találsz, te még ennél jobbat is! – biztattam.
• Ugyan hol? Ezt is Olaszországba vettem.
• Nem kell ahhoz Olaszországba menni!
• Itthon is lehet jó minőségű bőr cuccokat kapni?
• De még mennyire! – biztattam. – S olcsóbban is, mint külföldön.
• Hol? – kérdezte meglepődve.
• Az interneten! – válaszoltam. – Ismered? Hasznos dolog!
• Nagyon vicces vagy! – mondta Robi. – Na, de most komolyan!
• Mondom, hogy ott. Ismerek egy weboldalt, ahonnan nagyon sok fajta táskát lehet rendelni, biztosan van köztük bőr aktatáska is!

A kocsmába szerencsére volt wifi, így Robi telefonján meg is tudtuk nézni a weboldalt, ahol rengeteg volt a választék. Robi alig tudott választani, de mivel mindegyik jó áron volt, így ki is választotta a neki legjobban tetszőt, és megrendelte.

• Ez gyors volt! – mondtam neki.
• Hát most mit tötyörésszek? Azt csak a csajok szoktak!
• Igazad van. Igyunk még egy sört!

A kocsmába végül jót beszélgettünk. Nem sokkal később Robi új táskával állított be a munkahelyére:

• Ez az? – kérdeztem tőle.
• – válaszolta. – Hallod nagyon bevált! Tegnap kicsit meg is áztam vele, de semmi baja nem lett!
• Tényleg? Nem is látszik rajta!
• Ugye? A feleségemnek is nagyon tetszett. Dicsérte az anyagát, meg a színét is. Én meg tudod, milyen vagyok. Nekem csak az a lényeg, hogy ne menjen tönkre!
• De ha már a feleségednek is tetszik, az már nagydolog!
• Ne is mondd! Megkérdezte honnan rendeltem, én hülye meg elmondtam neki. Azóta is csak jönnek a csomagok. Szerintem hónap végén csak vajas kenyeret fogunk enni!
• Na, ne túlozz! Nem egy drága oldal az!
• Nem, de sok kicsi sokra megy.
• Sajnállak, Robi.
• El is várom, hogy sajnálj, hiszen az egész a te hibád!
• Na, ne búsulj! Munka után meghívlak egy sörre!
• Ajánlom is! – bökött oldalba.

Azóta Robi és a felesége megbeszélték, hogy egy hónapba csak egy táskát rendelnek. Robi pedig egy héten csak egyszer megy el kocsmázni. Ilyen a kompromisszum. Szerencse, hogy még nem vagyok házas!