Sokan állítják, hogy nem kifizetődő házibulit tartani. Lehet, hogy ha egy szórakozóhelyre elmész, akkor sokkal többet költesz ugyanakkora mennyiségű italra, mintha ugyanennyit otthon innál meg a szűk baráti körben, de abban az esetben, ha Te vagy a házigazda, sokkal nagyobb veszteség is érhet, mintha egyszerűen csak elugrottál volna az egyik népszerű klubba a haverokkal. Ha voltál már házigazda egy-két ilyen eseményen, akkor tudod, hogy miről beszélek.
Nálunk régen rendszeresen voltak házibulik, ugyanis az öcsémmel karöltve, amint kitették anyámék a lábukat, egyből összecsődítettük a díszes társaságot. Balesetek mindig vannak, nálunk is jellemző volt az ilyen hétvégékre a kisebb amortizáció, sőt vannak olyan dolgok, amik a mai napig ki sem derültek a szülők számára, és amikor véletlenül eszünkbe jut, még mindig kicsit összeszorul a gyomrunk, pedig már rég felnőttünk és valószínűleg szidást sem kapnánk.
Nem volt azonban ilyen szerencséje tavaly nyáron az egyik nagyon kedves cimborámnak. Zoli egy kertes házban él a szüleivel és a nővérével, azaz kettő egymás mögött lévő házban, de egy telken. Édesapjáék lementek egy nyári hossz úhétvégére a Balatonra, ami egyenesen azt jelentette, hogy akkor három napig alkoholmámoros medencés buli volt Zoliéknál. Összegyűlt az egész baráti társaság, ami konstans húsz embert jelentett, néha személyenkénti cserélődéssel. Tudvalevő, hogy Zoli szülei egy pezsgő és bor üzemben dolgoznak, elég magas beosztásban, ami azt jelenti, hogy a spájz mindig színültig van jó minőségű ilyesfajta italokkal. Amikor odaértünk is ez volt a szitu, de mire a távozás mezejére léptünk, ez az állapot már csak a régmúlt homályos feledésébe veszett.
Hatalmas bulit csináltunk, mindenki táncolt, énekelt, jól érezte magát, főzőcskéztünk és szerencsére olyan perzselő meleg volt azon a hétvégén, hogy a medence adta lehetőségeket is bőven kihasználhattuk. Szintén a melegnek köszönhettük, hogy a tetemes mennyiségű elfogyasztott alkohol még inkább megtette a hatását. Ha jobban belegondolok, mindenki csak a fele mennyiség elfogyasztása után is már túlzottan illuminált állapotba kerülhetett volna, de hát fiatalság, bolondság.
Egy aprócska részletről viszont megfeledkezett Zoli. Mégpedig arról, hogy a hátsó hát éppen a felújítás kellős közepén járt, ami azt jelentette, hogy szombat délelőtt, a buli kellős közepén megjelent az édesapjának három kedves mesterember ismerőse, akik az ablakszigeteléseket voltak hivatottak megcsinálni. Az egymás jelenlétén kölcsönös volt a meglepődés, ugyanis mi egyáltalán nem számítottunk ilyen vendégekre, ők pedig egyáltalán nem számítottak ilyesfajta nehezítő körülményre. Zoli jó házigazda lévén, megkínálta őket étellel, itallal, és hát utóbbiból a sofőrt leszámítva ők is szépen fogyasztottak. Utólagos információk is megerősítették ezt, ugyanis néhány helyen új legénységgel kellett később megjavíttatni az ablakszigetelést.
Ami viszont ennél is sokkal nagyobb bonyodalmat okozott, az néhány kedves, de kicsit túl részeg barát vicces játéka volt, akik az új ablakokat olyan módon semmibe vették, hogy a lehető legtöbbet megtették, hogy valóban annyit is érjenek, ugyanis focilabda és borosüveg segítségével – ha csak véletlenül is – porrá zúztak belőlük kettőt is. Az egész ártatlan játéknak indult, és állítólagosan olyan tiszta volt az üveg, hogy nem lehetett látni, hogy az ablak csukva van és nyitva. Ám a józanabbak arra is emlékeznek, hogy a kezdeti magyarázkodás arra irányult, hogy de hát még csak most jöttek a szakemberek a helyére tenni az ablakot. Nos, egyik magyarázat viccesebb, mint a másik, bár igazából egy hangyányi együttérzést kellett volna azokkal tanúsítanunk, akik akkor a fizetésük egy jelentős részét az ittasság oltárán áldozták a megfelelő szórakoztatás érdekében, de nem ment. És egy kicsit vígasztalt, hogy Zoli is csak nevetni tudott a történeten.
Szerencsére az édesanyjáék sem azok a zsörtölődő fajtaszülők, meg végül is már felnőttek voltunk, a károk pedig meg lettek térítve, így tulajdonképpen mindenki csak jól járt és még egy vicces történet is születhetett belőle. Azt hiszem, azért az unokáimnak majd nem fogom elmesélni.