Nyár elején vettem meg az akkor még kicsit lepukkant lakásomat, hogy majd a saját ízlésemre újíttathassam fel, és rendezhessem be. Két hónapig tartottak a munkálatok, amik nem kis áldozattal jártak, de az eredmény lenyűgöző lett. A héten végre be is költözhettem, amit egy méltó lakásavató házibulival ünnepeltem meg a barátaimmal, és a családommal.
Mielőtt a konkrét eseményekre térnék ki, hadd beszéljek egy keveset magáról a lakás vásárlásának procedúrájáról.
Egy lakáshirdetésekkel foglalkozó weboldalon találtam rá a tizenharmadik kerületi ingatlanra, ami elég ütött-kopott állapotban volt, de így az ára is sokkal kedvezőbb volt. Azért is döntöttem felújítandó lakás mellett, mert így a saját igényeimre, és ízlésemre alakíthattam át. Egy jó állapotban levő lakás többe került volna, mégis biztos, hogy változtatnom kellett volna rajta. Olyan kuckóra volt szükségem, aminek fenntartása a lehető legkisebb pénzösszegből megoldható; a hatalmas belmagasság, a túlzottan nagy terek, és a korszerűtlen nyílászárók, illetve a nem cirkófűtéses megoldás kizáró oknak minősültek. Szerencsére volt már tapasztalatom abban, hogy az eladásra kínált ingatlanok energetikai korszerűségének állapotát – aminek tanúsítványát amúgy csak az adás-vételi szerződés aláírásakor köteles odaadni a vevőnek a tulajdonos – nagyjából fejben felmérjem, ezért egyáltalán nem érhetett meglepetés, de egy felújítandó lakásnál nem is számítottam jó eredményre.
Az is fontos szempont volt, hogy minimalista stílust képviseljenek mind a szobák, és a vizesblokkok; a fehér színű, jó minőségű metrócsempe, az igényes padlóburkolat elengedhetetlen volt számomra, épp úgy, mint az egyszerű, tapétamentes falak. A hideg kiráz a forgácsmintás tapétától, a csilivili konyhabútortól pedig elmegy a kedvem a főzéstől. Így viszont nem lehet lakást keresni, túl sok mindennek kellett megfelelnie álmaim otthonának; legyen kicsi, hogy takarítani se legyen nehéz, de legyen benne legalább egy különnyíló szoba. Legyen jó infrastruktúrája, és könnyen megközelíthető legyen akár éjszaka is, legyen világos, és csendes. Nagyjából negyvenöt és hatvanöt négyzetméter között gondolkoztam, és szerettem volna, ha az amerikai konyhás álmom is megvalósul. Logikailag tehát adott volt, hogy inkább egy olcsóbb, leharcolt állapotban levő lakást veszek, mint egy – az előző lakó ízlése szerint kialakított, de szerintem ronda – ár-érték arányban reálisat, amiben ráadásul lehet, hogy méregdrágán vásárolt, új ajtók vannak, amik természetesen benne vannak a vételárban, de az ablakok 20 éve ugyanolyan ramaty állapotban vannak.
Az energetikai tanúsítvány kiállítása egyébként nem nagy ördöngösség. Az ecoteamtől például 12-24 órán belül kézhez kaphatod a dokumentumot, sürgősségi felár felszámítása nélkül, garantáltan a legjobb áron, bárhol az országban, lakások esetében már bruttó 13.990,- Ft-tól. Hétköznaponként reggel 8-tól este 8-ig bármikor hívhatod az ügyfélszolgálatukat, hogyha bármilyen kérdésed lenne, de kérhetsz ingyenes visszahívást is. További információt erről az e-tanusitas.eu oldalon találsz.
Szóval mikor végre kész lett az álom otthonom, az első éjszakát természetesen a barátommal töltöttem el ott. Nagyon hangulatos reggelünk volt, ugyanis a felkelő nap pont a hálószobába süt be. Másnapra terveztem el a hivatalos lakásavató napot: délelőttől délutánig a családot hívtam meg, hogy körbenézhessenek, és együtt ebédelhessünk, este pedig a barátaimmal szerettem volna egy házibuli jellegű szolid italozást.
A családi ebéd jól sikerült – a metrócsempés, fa munkalapos konyhám kítűnő szolgálatot tett. Az esti pezsgőzés viszont egy kicsit elborult, de nem annyira, mint a filmekben szokás, épp, hogy kellemesen éreztük magunkat. A szomszéd néni kopogott át, amit nem hallottunk, mert hangos volt a zene, ezért úgy gondolta, hogy akkor bejön. Ott állt a nappali közepén köntösben, és mamuszban, vörös fejjel, és azt mondta, hogy hogyha nem hagyjuk abba azonnal, hívja a rendőrséget csendháborítás miatt. Amúgy is már több, mint két hónapja mást sem hall, mint a munkások ordibálását, fúrást, és kopácsolást.
Na jó, lehet, hogy most hangosabbak voltunk a megszokottnál, de még csak este 10 óra sem volt, és egy szombat estéről beszélünk. Kénytelen voltam hazaküldeni a vendégeimet, ami rém kellemetlen volt. Másnap rájöttem, hogy a lakás maga tényleg tökéletes, azonban egy dolgot elfelejtettem megvizsgálni; hogy milyen lakóközösségbe fogok belecsöppenni.