Az érettségi találkozó, a borkóstolás és a gázpalackok

Rendhagyó módon a legutóbbi érettségi találkozót az Etyeki borvidéken rendeztük meg, ugyanis az egyik volt osztálytársam belekezdett egy szőlőültetvény telepítésébe még évekkel ezelőtt. Már három szezonon túl volt, és felajánlotta, hogy vendégül látja az osztályt egy borkóstoló keretein belül, ahol bemutatja a készítés lépéseit, illetve a legújabb borait, amiket már kereskedelmi forgalomban is lehet kapni. Mivel, ez egy nagyon klassz programnak ígérkezett, az egész osztály megjelent. Azon kívül, hogy volt, akit alig lehetett felismerni az évek múltával, elképesztően élveztük a nosztalgiázást, illetve a hely felfedezését.

A program része volt egy szabadtéri sütögetés is, amihez gázüzemű grillkészülékeket hozatott a házigazda, ugyanis nem volt olyan felület, ahol nyílt tüzet lehetett gyújtani, ráadásul tűzgyújtási tilalom volt érvényben. Közösen cipeltük fel a készülékeket, és a sütéshez szükséges gázpalackokat.
Mivel a kíváncsiságom határtalan, rá is kérdeztem, hogy azok a palackok honnan vannak, mert azért a puszta közepén nehezen tudtam elképzelni, hogy csak úgy eljutnak hozzánk.
Az osztálytársunk csak felnevetett, hogy már megint túlbonyolítom a dolgokat, és sokkal egyszerűbb a helyzet, mint azt hinném. Elmesélte nekem, hogy ezek a palackok bizony úgy kerültek oda, hogy egy futárszolgálat kihozta. Kerek szemekkel néztem rá, mert nem hittem el, hogy már ilyen is létezik, eddig csak pizzát rendeltem, gázpalackot még soha. Megmutatta a honlapot, ahol a gázpalackok ára, mérete és a szállítás részletei is mind megtalálhatóak. „Csak egy telefon!” mondta viccesen, és ekkor már én is elhittem, hogy ez ilyen egyszerű. Bezzeg, ha én ezt előbb tudom, akkor már évek óta használnám ezt a lehetőséget, ugyanis amikor megyünk a telekre, sose tudjuk, hogy éppen mennyi gáz van a palackban, hogy kell-e venni, illetve, hogy mikor lesz rá időnk, mert egy-egy hétvége alatt, amikor kimegyünk, annyi más dologgal is kell foglalkoznunk, nem biztos, hogy belefér. Ráadás nyomorúság, hogy a telektől messze van a telep, ahová járunk, és minimum egy fél nap elmegy azzal, hogy egyikünk elmegy oda és vissza. Ilyenkor mindig pénzfeldobással döntjük el, hogy melyikünk üljön kocsiba.
Viszont ez a házhozszállítási lehetőség nagyon jól jött, mert nem csak időt, hanem veszekedést is spórolunk. Ekkor tudtam, hogy abszolút megérte elmenni az osztálytalálkozóra, ahol a borkóstoló után nekiláttunk a sütögetésnek, amelyhez a rendelt palackok szolgáltatták a gázt.

Azt is elárulta az osztálytárs, hogy mivel ő egyébként nem használ ilyeneket a hétköznapokban, az osztálytalálkozó után elviszik a palackokat, hogy ne kelljen tárolnia fölöslegesen. Ha jobban belegondolok, az ilyen veszélyesebb eszközök szállítását jobb, ha szakemberekre bízzuk, hiszen láttam már egy-két cifra dolgot életemben, például a bácsit, aki a biciklije után húzta a PB gázpalackot egy aprócska utánfutón. Már akkor is veszélyesnek éreztem, hát még akkor, amikor láttam, ahogy egy hatalmas kátyú megdobja. Neki biztosan ajánlanám a házhozszállítási funkciót, ahogy a többi idős embernek is, akiknek már esetleg nehezére esik a palackok cipelése, főleg, amikor tele van, akkor akár 20-25 kg is lehet, amit azért nehézkes felcipelni a sokadik emeletre, majd beszerelni. Az én nagypapámnak már türelme nincs az ilyesmihez, ezért is mondtam nekik a soron következő családi összejövetelen, hogy próbálják ki, veszíteni valójuk nincs.

Miután végigjártuk a szőlőültetvényt, megkóstoltunk minden bort, és elfogyott az utolsó grillhús is, elindultunk a buszhoz, amit külön erre a napra rendeltünk, mert tudtuk, hogy alkoholt fogunk fogyasztani, és mivel senki nem vezethet, így ezzel jöttünk és mentünk. Remélem, hogy legközelebb is minimum ilyen izgalmas lesz az érettségi találkozó, habár ezt nehéz lesz felülmúlni.