Mindenki életében van legalább egy olyan születésnapi buli, amin imádta, hogy részt vehet, de a nagynyilvánosság előtt inkább csak letagadná az egészet. Azok az emberek az igazán szerencsések, akik ezt úgy mondhatják el magukról, hogy ők voltak az ünnepeltek. Akik pedig több ilyen bulit is maguk mögött tudhatnak, azok jobban teszik, ha elgondolkodnak azon, hogy lecserélik vagy a baráti társaságukat, vagy a személyiségüket. Én is az utóbbi embercsoport szép számban előforduló tagjai közé sorolnám magam, azzal a különbséggel, hogy kezdem elfogadni, hogy ez így van jól. A saját tizennyolcadik szülinapom is valami ilyesmi buli lenne, ám arról most nem, talán a későbbiekben valamikor majd tartok egy rövid beszámolót.

Amit most megosztok veletek, az nem más, mint egy gyerekkori haverom huszonötödik szülinapi bulija. A srác ezer éve focizik, motorozik, és mindeközben olyan bulikba jár, melynek elég erős a közösség összekovácsoló ereje, így a szülinapi vendégsereg igen szépszámú és vegyes összetételű volt. A fent említett közösségek tagjain kívül jelen voltak még régi iskolatársak, rokonok és gyerekkori barátok is, szóval ha 80 fő nem jelent meg, akkor egy sem. Lacit nem lehet meglepni, úgyhogy a szervezésben kivette rendesen a részét, aminek az volt a pozitív oldala, hogy a vendéglistáról senki sem maradt le. Bár az este folyamán egyszer kétszer láttam egy olyan fura arckifejezést, ami azt sugallta, hogy körülbelül negyven embert inkább mégis le kellett volna hagyni arról a francos listáról, de Laci így is talpig úriember volt, és nem ment onnan úgy haza vendég, hogy legalább pár szót ne váltott volna az ünnepelttel, ami ekkora tömegnél kész csoda. Főleg annak, aki látta, hogy Laci milyen lelkesen koccintgat mindenkivel az egészségére.

Elérkezett a várva-várt pillanat, amikor is Laci kibontogatta az ajándékokat. Ez nagyjából az éjszaka derekán volt, pont abban az állapotban, amikor már senki sem szomjas, de még az állapotok vészesnek sem mondhatóak, viszont egyre kevesebb értelmes gondolat van születőben. Most sem történt ez másképp. Az ajándék kupacban volt egy két frappáns ötlet, de ha 4 bukósisak nem volt köztük, akkor egy sem. A kicsit ittas ünnepelt és a sokkal rosszabb állapotban lévő cimborái kacarásztak azon, hogy a szomszéd falu piacáról kerültek oda ezek az akciós bukósisakok. Szakértői szemmel megvizsgálták őket, majd kettőt kiválasztottak az akciós bukósisakok közül és teleöntötték őket először pezsgővel, majd borral és később már szinte mindenféle pia elfogyasztását ezen keresztül eszközölték. Nem mondom, vicces volt valóban, de azoknak nem eshetett túl jól, akiktől az ajándék érkezett. Bár valószínűleg fiúk voltak a beszerzők és nekik más a felfogásuk az ajándékozások és hasonlók terén, valamint nem láttam egy szomorú férfi tekintetet sem… ködöset viszont annál többet. A buli hamarosan hatalmas pusztításba csapott át. A legtöbb sérült dolog a vendégsereg elpusztított agysejtjei voltak, de nem kímélték a srácok a berendezést, a medencét és egymást sem. Biztosan láttatok már házibulis jelenetet bármelyik amerikai tiniknek készült vígjátékban. Képzeljétek el ezt magyar verzióban, és szorozzátok meg a durvasági szintjét 5-tel. Csendháborítástól kezdve a károk megtérítéséig mindenféle rossz dolog az ünnepelt nyakába zúdult, de szerencsére voltunk ott néhányan, hogy osztozzunk a terhén. Jó dolog, ha az embernek ilyen barátai, haverjai vannak, mert így bármekkora hülyeséget is csinál, soha nem kell azt megbánnia. Hát Laci sem bánta meg, sem a medencetakarítást, sem a bírságokat, sem pedig az akciós bukósisakok pohárrá avanzsálását.

Én azért picit megbántam, de leginkább csak a másnap erejéig. Páran lányok ugyanis megígértük, hogy segítünk a romok eltakarításában és a ház újra élhetővé varázslásában. Ezt az ígéretünket már éjfél előtt megbántuk, de én tipikusan az az ember vagyok, hogy inkább szenvedek bármennyit, de az ígéretemet nem szegem meg. Hajnali 5-kor már biztosan azon gondolkodhattam, hogy most az egyszer mégis érdemes lenne, de szerencsére nem maradt meg a fejemben ennek emléke, így nyugodt szívvel a hős kategóriába sorolhatom magam. Viszont amint végeztünk a takarítással, és kipihentük a fáradalmakat, ismét az egyik legjobb buli élményként élt az emlékezetemben ez a furcsa éjszaka. Nektek volt már ehhez hasonló őrültségben részetek?